Áprilisban van virágjában az életa levegő édes illatokkal telis látom a virágos sarjadzó fűben azokatakik szerelemben egyesülve szeretik egymástSzeretem ha a zöldülő fákontrilláznak a madarakszeretem a természetalkotásaira lépő lábakatAmikor megpillantom az ösvénytamely arra a helyre vezet ahova vágyomminden álmom és gondolatomszerelmem felé szárnyaiÉs itt a nyár perzselő a hőséga műhelyben a derék munkásholtfáradtan és izzadságban fürödvemíg a polgár a verítékében gázolszeretem a kalapácsokatahogy a műhelyek üllőire csapnakszeretem ha köszönthajnali kiáltásával a kakasHa elveszett ifjúságomjövőjére gondolokcsak egyszer szeretném őt látni aztán pedig meghalniő semmiről sem tudva alszikItt vagyok ebbe a sötét cellába zárvaakit szeretek már rég, elfelejtettHa rá gondolok eláll a szavams az emlék elszomorítja szívemetÉs szeretem éjjelentehallgatni az őrszem kiáltásátszeretem mikor a hold köszöntbevilágítva a cellámbaAmikor azt képzelemhogy kedvesem a karomban alszikés keblére hajtom a fejemazt szeretném hogy örökké boldog legyen
Accueil > Chansons > A négy évszak
Noto anche comme “Lamento di un carcerato”. Testo di anonimo (forse Egidio Giovanardi).
Barikád kollektíva. — Olasz Anarchista Dalok = Canzoniere internazionale, Gli anarchici : 1864-1969. — Budapest [Magyarország] : Barikád-füzetek, 1999 (p. 19-20) :
« / A börtönhagyományból származó dal, számos változatban gyújtottak fel./ »